Közírói tevékenységem még az elemi iskolában kezdődött, ahol igazolásokat írtam osztálytársaimnak, illetve aláírtam az ő és saját jegyeimet, intőimet. Innentől már nem volt megállás. Ezt a tevékenységet ugyan már feladtam, viszont felcseperedve katona lettem, mégpedig a századunk írnoka, így volt alkalmam tovább csiszolni — amúgy is kifinomult — stílusomat.
Az évek pedig teltek-múltak, de egy kiadó sem volt elég tökös ahhoz, hogy megjelentesse remekeimet. Viszont itt van a blog intézménye, amely tökéletesen alkalmas önkifejező eszköz. Ezt a lehetőséget ragadom meg tehát. Most nem szaporítom tovább a szót, majd ha lesz ihletem, írok.